2011. július 28., csütörtök

Tengerparti kép

Tengerparton nyaraltunk, ahol minden összetalálkozott, amit szeretünk: napsütés, meleg, tengervíz, kavicsok, leletek, kagylók-csigák, rákocskák, halak, ókor, középkor, evés-ivás és végtelenül kedves és jókedvű emberek. Ebből szerettünk volna valamit megőrizni, megfogható módon is: sok mindent gyűjtöttünk (kagyló/csigaház, kavicsok, kövek), és már a tengerparton megszületett egy festmény ötlete, ami felülnézetből ábrázolja a tengerpartot: ehhez a tengerpart homokjából hoztunk egy zacskóval. Itthon pedig egy szép vastag passe-partout papír felső felét kékre festettük temperával, az alsó felét beragasztóztuk (Kreatív hobby bolt kreatív ragasztója), erre szórtuk a kiszárított homokot, majd egy vastagra hajtogatott papír segítségével egyenletesre simítottuk, hogy mindenhol beleragadjon a ragasztóba. 1-2 nap állás-száradás után üveg alá, keretbe került. Nagyon jó emlék, eredeti alapanyagból:)

2011. július 27., szerda

Újrahasznosítás 8 - Parafa és dióhéj 2


A dióhéj egyik felét fogjuk, fonalból kis hurkot készítünk és ragasztunk egyet mindkét oldalára,evezőtartónak. Erre megfelel a technocol. Veszünk két gyufát, aminek csak kis része égett le (vagy akár újat is lehet), egy parafadugóból pedig késsel levágunk egy-egy karikát, amelynek az egyik oldalába lyukat fúrunk (gyufával, ollóval vagy hústűvel), ebbe beledugjuk a gyufát, így kész az evező. Kész is a kishajó, ami remekül úszik a vízen, méretre pont jó a Lego minifiguráknak - ötletes ajándék is lehet persze:)

2011. július 23., szombat

Pajzsfejűek

Itt a csontváz figurák kaptak alternatív fejet, pajzsot - amely utóbbi így multifunkcionálissá lett.

2011. július 21., csütörtök

Ismét a gyermeki kreativitásról

Régóta vágyakozunk egy Lego-bilincs után (na jó, én kevésbé), de szokásos beszerző helyeinken még nem találtam, viszont Donát ezt is megoldotta addig is, amíg várakozik a 'valódi' Lego-bilincsre - legott, a majom lábán:
És hogy mi szerepel bilincs gyanánt? Szerencsére kisfiam mindig igen nyitott szemmel jár-kel a világban, és már azt az alapigazságot is felfedezte, hogy a legnagyobb kincsekre a földön lehet bukkanni. Így esett, hogy egy szép napon ezt a kis fekete mütyűrt találta a járdán, ami később igen alkalmasnak bizonyult bilincsnek:
 Ezért hát, kedves Szülők, engedjétek gyermekeiteket keresgélni-találni-kreatívan felhasználni! :)))


2011. július 16., szombat

Újrahasznosítás 7 - Parafa és dióhéj 1


Újabb háziállat született a krokodil után - most egy szelídebb darab: teknőc. A dióhéjak még őszről maradtak, de azok igen jól elállnak :) A fej, a farok és a lábak parafadugóból készültek, szülői formára vágás után ezeket is szilikonos ragasztóval erősítettük a teknőre. Játéknak és ajándéknak is remek.


2011. július 15., péntek

’Kukucskáló’ legóból

Először a második képen látható építmény készült el - nekem, ajándékba. Ez egy un. kukucskáló, bele kell néznem a lyukba, és ezen keresztül mindig láthatom Donátot, akkor is, amikor oviban van - mondta ő. Röviddel az első után készítette az első képen látható kisebb (esetleg hordozható?) kukucskálót. Ezekben a játékokban ez az igazán jó (persze a kézügyesség is) - fantáziál, alkot, elképzel, ajándékoz, gondolkodik, épít!

2011. július 6., szerda

Allergia szezon - Mesével is védekezünk:)

Már jó ideje virágzik minden, szállnak a virágporok, pollenek, ami családom felét sajnos kellemetlenül érinti...orrdugulás, tüsszögés, orrfújás. Gondolom sokan ismerik...Én viszont nem adom fel, mindenféle módokon próbáljuk erőnket megacélozni, hogy az allergia hamarosan már a múlté legyen, és szépen haladunk! Leginkább a belső megerősödést, az öngyógyítást, a belső gyógyító képeket és gondolatokat, az 'én-erő' növelését tartom üdvösnek, gyógyszerre csak komoly probléma esetén támaszkodunk. Hosszú ideje már, hogy kitaláltam, hogy ha éppen valami kisebb-nagyobb válság vagy probléma merül fel az életünkben, vagy olyan dolog, amiről tudom, hogy Donátnak valahogy fel kéne dolgoznia, akkor ezeket valamilyen módon beleszövöm egy-egy mesébe, amelyben egyben megoldást is kínálok rá. Ezt találtam ki az allergiára is, az egyik ilyen mesét (Szőrdisznyócska-történetek - A tüsszögés) olvashatjátok itt. A szőrdisznócskákról egyébként már kb. 1-1,5 éve mesélek Donátnak, mert szereti az ugyanazokról a mesehősökről szóló mesesorozatokat - mint minden gyermek, hiszen az ismert elemek biztonságot, megnyugvást adnak nekik.
Jóval azután, hogy ezt a mesében-feldolgozást, mesében-gyógyítást kitaláltam, hallottam a Gyógyító mesék című könyvről, amit így aztán rögtön beszereztem, mert kíváncsi voltam rá, hogy más ezt hogyan csinálja. Jó könyv, ajánlom mindenkinek, de az ember a saját gyermekének sokkal jobb és személyreszabottabb meséket tud kitalálni, mint amit így megvesz egy idegen könyvében, ha már gyógyítani akar - hiszen a saját gyermekünket, lelki rezdüléseit, a probléma okait, mi értjük (remélhetőleg) a legjobban. Viszont ha nincs valakinek ötlete, hogy mit mesélhetne, akkor nagyon sokat segít ez a könyv!

2011. július 4., hétfő

Felhívás nyereményjátékra!

Kedves Mindnyájan! Nyereményjátékra hívnálak Benneteket, amelyben mindössze annyit kell tenni, hogy (ha még nem történt meg) feliratkozik az ember rendszeres olvasónak a bal oldali oszlopban, és a blogban egy ’Megjegyzésben’ megírja, hogy melyik a kedvence a figurák közül, esetleg melyik technika nyerte el leginkább a tetszését, amelyet biztosan kipróbál majd saját gyermekével is - jelentkezni lehet ITT is. Mindezt augusztus 20-án éjfélig lehet megtenni, akkor zárjuk le a játékot és sorsoljuk ki a szerencsés nyertest:)
A nyeremény egy ’kreatív csomag’, amelyet a nyertes anyuka/apuka gyermekének életkorához szabok majd.

2011. július 2., szombat

Térkép sütőpapírból - és drámajáték mesével

Bevallom, a vágáson és előkészületeken túl, Donát nem annyira vett részt ennek a lámpásnak a készítésében, viszont, vagy éppen mivel, a sütőpapír elbűvölte: miközben a lámpások készültek, a sütőpapír Donátot térképrajzolásra inspirálta – az első darabka, amit adtam neki túl kicsinek bizonyult, ezért már méltatlankodott és lefelé görbült a szája…adtam neki egy szép nagy darabot, hogy egy nagy térképet is készíthessen, de a kicsiről – hogy ne legyen szegény olyan negatív a számára – egy izgalmas mesébe (A varázsló térképe) kezdtem…ezt a mesét egymás után négyszer kellett elmondanom, ő pedig az első után drámajátékkal kísérte, eljátszotta az éppen hallottakat (térkép ládikába hajtogatása, stb.)

Újrahasznosítás 6 - Lámpás befőttes üvegből

A befőttes üveg is egy gyakori jelenség a konyhánkban (meg máshol is néha:) ), és bevallom, nem mindig tudtam mit kezdeni velük, mivel nem szoktam lekvárt, stb. eltenni. Most azonban egy-két darab szintén a kezeink között ’végezte’: lámpást készítettünk belőlük, amelynek alapötletét egy blogon (mindennapraegyjatek) találtam. Sütőpapírral kell bevonni először is az üveget, tehát ezt a kellő szélességű csíkra vágjuk, hogy az üveg aljától a szájáig érjen, majd beragasztózzuk az üveg külsejét vagy a papírt – én most a kreatív hobby boltokban kapható kis sárga tégelyes un. Hobbi ragasztót használtam, ami nagyon jól ragad, nem is szabad túlzottan bőségesen önteni, mert jó vizes és mindenhova lefolyik. Fehér színű, ami kicsit átlátszik majd az áttetsző sütőpapíron, de nem csúnya. Ha ezt szépen rásimítottuk az üvegre (másik stílus, ha gyűrötten ragasztjuk rá, az is nagyon mutatós), akkor az így kapott felületet díszíthetjük: én áttetsző, kiszárított leveleket ragasztottam rá (technocollal, mert ez is átlátszó, emögött csúnya lett volna az a fehér ragasztó), de lehet bármi mást is, rajzzal, festéssel, szárított gyümölccsel is díszíthetjük, csak vigyázzunk, hogy azután a belehelyezett mécses(ek) fénye azért átjöjjön majd! És még valami: ehhez a legszerencsésebbek az alacsonyabb, nagyobb átmérőjű üvegek, a magasabb, keskenyebbe nehéz belehelyezni az égő mécsest, avagy benne meggyújtani (személyes tapasztalat :)

2011. július 1., péntek

Egyszerű formák 2

Egy újabb un. egyszerű formát alkotott a gyermek, amely a maga egyszerűségében nagyon esztétikus. Erről a kubista szobrászat-festészet jutott eszembe - ők úgy tűnik abban voltak nagyok, hogy megőrizték gyermeki látásmódjukat és formaalkotásukat.
Bár egy jól 'felismerhető', szülő/pedagógus által diktált forma elkészítéséhez képest ('rajzolj egy hóembert'/'építs egy házat') ez kicsit talán kevésbé emészthető, feltétlenül dicsérjük meg az ilyesmikért gyermekünket és bátorítsuk további alkotásra (ne mondjunk ilyeneket: 'hát ez meg mi? Semmire sem hasonlít'), hiszen ez az igazi önálló szellemi termék, az alkotás, eredetiség, kreativitás, amit aztán később annyira elvárnánk tőle. Ahhoz, hogy felnőtt korában ezek a tulajdonságok, képességek meglegyenek benne, hogy el tudjon képzelni és meg merjen valósítani dolgokat, ezeket a kezdeményezéseit kell nagyon komolyan venni és értékelni!